"A régi iskolamodell éppen annyira halott, mint az Ipari forradalom, amely létrehozta. Lehet, hogy 50 évvel ezelőtt kielégítő volt, ha a népesség 20 százalékát szakemberré "tanították ki", 30 százalékát iparossá és hivatalnokká, míg a maradék 50 százalék jobbára műveletlen mezőgazdasági és fizikai munkás maradt.
De ha ezen a hozzáálláson nem változtatunk, az nemzeti és nemzetközi katasztrófához vezet. Szinte minden diáknak önállóan, magabiztosan és kreatívan kell a saját jövőjét alakítania
Még a felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében is gyakran az a helyzet, hogy a tudás, amit az egyetemen, főiskolán szereznek, elavul, mielőtt megkapnák a diplomát.
Általában igaz az, hogy az azonnali kommunikációt eredményező forradalmi változások képessé tesznek bennünket arra, hogy rendszeresen frissítsük ismereteinket, és mindenki számára, aki rendelkezik a megfelelő eszközökkel, szükség esetén elérhetővé teszik a kívánt információt." (részlet Gordon Dryen és Jeanette Vos: A TANULÁS FORRADALMA című könyvéből.)

A helyzet az, hogy a munkaadók többnyire a fantáziátlan "igáslovakat" szeretik.

Az ilyen munkaerő képzését szolgálják egyaránt jelenleg - kevés kivételtől eltekintve - úgy a hazai, mint a külföldi oktatási rendszerek.

A kreatív gondolkodás elsajátítása, még a szabadon válaszható tantárgyak között sem szerepel...

A hagyományos oktatási rendszer idejét múlta.

Mit ér az az oktatás, ami a gyorsan elavuló szakmai ismeretek elsajátítására helyezi a hangsúlyt és nem készíti fel a gyermekeket arra, hogy megbirkózhassanak az életük során jelentkező problémáikkal, melyekkel felnőttként szembe fognak kerülni?

Természetesen szükség van arra, hogy az iskolapadból kikerülő diákok tudjanak írni, olvasni, számolni, rendelkezzenek földrajzi, természettudományos, zenei, és egyéb az "alap tantárgyak körébe sorolt" ismeretekkel. Emellett viszont, nélkülözhetetlen a számukra, hogy képesek legyenek önállóan (egész életén keresztül) tanulni, és a saját jövőjüket, karrierjüket alakítani.

Olyan tantárgyakból lenne gyakorlati tapasztalatokra szükségük, mint például a célkitűzés tudománya, emberismeret, emberekhez értés, kapcsolatteremtés, változásokhoz alkalmazkodás, kockázatvállalás, döntéshozatali stratégiák, önfejlesztés, kudarctűrő képesség, új fogalomak megalkotása, pozitív beállítottság, bizalomkeltés, önuralom, konfliktuskezelés, önbizalom megszerzése, lelki állóképesség, önmagunk menedzselése és vállalkozói készség.

Nagyon fontos lenne még az iskolában elsajátítani azokat az ismereteket, amelyekkel képesek lehetnénk meghatározni az egyéni erősségeinket (sikergénjeinket) és a tanulási stílusunkat. Ezeken a területeken szerzett jártasságunknak köszönhetően, sokkal több eséllyel vághatnánk neki az ÉLET-nek.

Többféle intelligenciával rendelkezünk - állítja Howard Gardner, a Harward Egyetem Neveléstudományi Intézetének pszichológia professzora.

Sajnos, az iskolákban ezekből ma csupán kettőre (nyelvi és matematikai) helyezik a hangsúlyt. Ezeket fejlesztik és értékelik. Ennek az eredménye aztán az "élhetetlen" kitűnő tanulók és a "jéghátán is megélő, életre való" - iskolai osztályzataik szerint - átlagos diákok feltűnése a munkaerőpiacon...

Melyek ezek az intelligenciafajták?

Nyelvi (verbális): olvasás, írás, szavakkal történő kommunikációra való képesség. (pl. írók, költők, szónokok).

Matematikai (logikai): számolásra, logikus gondolkodásra, okfejtésre való képesség. (pl. matematikusok, tudósok, jogászok, mérnökök.)

Zenei: zeneszerzők, zenészek, karmesterek.

Testi, fizikai (kinesztetikus): koreográfusok, táncosok, sportolók.

Vizuális és térbeli: szobrászok, festők, navigátorok, pilóták, építészek.

Az életben való boldogulásunkhoz szükséges további intelligenciafajtákat ismerhet meg

ingyenes anyagomból és HÍRLEVELEM-ből.

Ajánlott OLVASMÁNYOK:

Tanulási technikák: hogyan használjuk agyunkat?
Hét módszer: hogyan óvjuk memóriánkat?
Tíz tipp: hogyan fejleszthetjük agyunkat?
Minél okosabb valaki, annál tovább él