Ha valamennyire is szívünkön viseljük saját sorsunkat, akkor teljes felelősséget kell vállalnunk az érzéseinkért. Meg kell tanulnunk védekezni azon érzések ellen, amelyek képesek tévútra vinni a hozzáállásunkat, és megerősíteni azokat az érzéseket, amelyek biztonsággal vezetnek minket egy szebb jövő felé.

A hozzáállásunk - erőforrás, egy nagyon értékes kincs, amelyet ennek megfelelően kell védelmeznünk. Óvakodjunk a sorainkban rejtőzködő vandáloktól és tolvajoktól, akik szívesen lerombolnák pozitív hozzáállásunkat vagy megpróbálnának megfosztani minket tőle!

Ahogyan a testünk ösztönösen tudja, hogyan viheti véghez az egészség csodáját, úgy az elme is ösztönösen tisztában van vele, hogyan valósíthatja meg a gazdagság csodáját.

Ők zömmel jó emberek ugyan, ám annyira belemerülnek a siker hogyanjának keresésébe, hogy nem fogják fel a siker miértjének fontosságát. Nem tudják, hogy az okok az elsődlegesek, és a válaszok csak ezután következnek. Még nem jöttek rá, hogy ha az emberi elme megszállottan egy bizonyos célra összpontosít, akkor nincs szüksége használati utasításra vagy tovább képzésre ahhoz, hogy kihasználjon egy lehetőséget.

Soha sem mások "dühítenek fel" minket. Mi magunk gurulunk dühbe, mivel lemondtunk a hozzáállásunk feletti ellenőrzés jogáról.

Időnként mindnyájan óvatlanok vagyunk, és az ártalmas emberek, a kártékony alkalmak és a helytelen gondolatok már meg is találják az utat az életünkbe. A lényeg az, hogy megtanuljuk felismerni a negatív hatást, és megtegyük a szükséges lépéseket, hogy behatároljuk vagy kiküszöböljük annak forrását.

Azoknak, akik napi rendszerességgel érintkeznek velünk és hatnak ránk, ösztönözniük kell minket, nem pedig a kétely és a széthúzás magvait elhitetniük borúlátásukkal, panaszkodásukkal és mások kigúnyolásával. Éppen elég nehéz megőrizni pozitív hozzáállásunkat az élet kihívásaival szemben anélkül is, hogy ilyesfajta befolyásnak lennénk naponta kitéve az életünkben.

Mindennapi viselkedésünket túlnyomórészt érzelmi természetünk irányítja az üzleti és magánéletben egyaránt. Magatartásunkat tapasztalataink érzelmi vonatkozása határozza meg. Az élet eseményeivel kapcsolatos érzéseink hatalmas erőt képviselnek, amely egyaránt képes cselekvésre ösztönözni minket bármely adott napon.

A gondolatokhoz hasonlóan az érzelmek is rendelkeznek azzal a képességgel, hogy a jövőbeli boldogulás vagy katasztrófa felé lökjenek bennünket. Az érzések, amelyeket az emberekkel, a munkánkkal, az otthonunkkal, a pénzügyeinkkel és a körülöttünk lévő világgal kapcsolatban magunkban hordozunk, együttesen alkotják a hozzáállásunkat.

Mindnyájan hangoztatjuk, hogy ki akarjuk vívni a sikert, ám előbb-utóbb a tevékenységünk szintjét hozzá kell igazítanunk a szándékaink szintjéhez. Beszélni a teljesítményünkről egy dolog; véghezvinni valamit egészen más.

A kudarc nem egyetlen sorscsapásszerű esemény. Nem bukunk el egyik napról a másikra. A kudarc a gyatra gondolkozás és a gyatra döntések felhalmozódásának eredménye. Egyszerűbben megfogalmazva, a kudarc nem egyéb, mint ítélőképességünk néhány hibája, amelyeket napról-napra megismétlünk.

A fegyelem egyszerű kis gyakorlatai vezetnek a nagy teljesítményekhez. Ha egy hétköznapi ember gondot és figyelmet fordít a fontos dolgokra, akkor pusztán idő kérdése, hogy a nagyságig emelkedjen. Mind a fegyelem apró gyakorlatai, mind az ítélőképesség apró hibái hajlamosak felhalmozódni, előbbiek az előnyünkre, utóbbiak a hátrányunkra.

Sem a siker, sem a kudarc nem egyetlen robbanásszerű eseményként következik be. Mindkettő látszólag apró és jelentéktelen döntések felhalmozódásának következménye, amelyeknek együttes súlyát egy emberöltő alatt az egyén által elért arányos eredmények mutatják.

A legtöbb nagy teljesítményt nyújtó férfi és nő folyamatosan vezeti, és gyakran átlapozza személyes naplóját. Ez a második természetükké válik. Mintha egy velük született ösztön birtokában lennének, amely megsúgja nekik, hogy egy értékes életet dokumentálni is érdemes. Az igazat megvallva jó esély van rá, hogy a folyamat, melynek során átgondolt és következetes szokásukká tették a naplóírást, fontos szerepet játszott abban, hogy az átlagos teljesítményszint fölé emelkedtek.

A tudásunk és az érzéseink fontos tényezők, amelyek erőteljesen kihatnak életünk minőségére. De ne feldd, ezek csupán az alapot jelentik, amelyen felépíthetsz egy szebb jövőt! Ahhoz, hogy a kép teljessé váljon, cselekedned kell!

A múlt, ha megfelelően dokumentáljuk, az egyik legjobb útmutató, mely alapján ma helyes döntéseket hozhatunk egy szebb holnap érdekében.

A naplóvezetés fegyelme azt a képességünket is kifejleszti, hogy eredményesebben kommunikáljunk. Minél többet gyakoroljuk az események és érzelmek írásban történő megörökítését, annál világosabban tudjuk átadni nem csupán a gondolatainkat, de a lelkünkben rejlő belső értékeket is.

Vajmi kevés különbség van aközött, hogy az ember nem tud olvasni, vagy nem hajlandó olvasni, hiszen mindkettő eredménye a tudatlanság.

Egyes emberek mintha nagyobb örömüket lelnék abban, hogy beszélnek a sikerről, mint abban, hogy kivívják maguknak. Olybá tűnik, hogy a majd egy szép napon kezdetű zsolozsmájuk egyfajta hamis biztonságérzetbe ringatja őket, mindazok a dolgok pedig, amelyeket a siker érdekében bármely adott napon megtehetnének és meg is kellene tenniük, a végtelenségbe kitolódnak.

Az olvasás nélkülözhetetlen mindazok számára, akik arra törekszenek, hogy az átlag fölé emelkedjenek. Nem szabad engednünk, hogy bármi is közénk és azok könyv közé álljon, amely képes megváltoztatni az életünket.

A jobb életre törekvőknek először jobbemberré kell válniuk. Szüntelenül törekedniük kell az önuralomra azzal a céllal, hogy kiegyensúlyozott életfilozófiát alakíthassanak ki, azután pedig e filozófia parancsai szerint éljenek. Az olvasás szokása az egyik legfontosabb lépcsőfok egy egészséges filozófiai alap lerakásához, a siker és a boldogság megvalósításának egyik nélkülözhetetlen alapeleme.

Életkorunktól és körülményeinktől függetlenül soha nem mentesülünk teljesen mások befolyásától. A lényeg az, hogy olyan kivételes emberi lényeket találjunk, akiknek személyisége és teljesítménye ösztönöz, lenyűgöz és megihlet minket, azután pedig igyekezzünk hasonulni a legjobb tulajdonságaikhoz.

Bármely tetszésünk szerinti napon kialakíthatjuk a cselekvés és egy új gyakorlatát a hanyagság helyébe. Valahányszor a cselekvést választjuk a láblógatás helyett, vagy a munkát a pihenés helyett, az önértékelés, önbecsülés és önbizalom egy új, magasabb szintjére emelkedünk. Márpedig végső soron az önmagunkkal kapcsolatos érzéseink jelentik a legnagyobb jutalmát bármely tevékenységnek.


Életünk alakításának döntő tényezője, hogy milyen gondolkodásmódot választunk. Mindaz, ami az emberi elmében gondolatok, ötletek és információk formájában megnyilvánul, alakítja személyes filozófiánkat. A filozófiánk pedig befolyásolja a szokásainkat és a viselkedésünket, márpedig e két dolog jelenti a kiindulópontját minden egyébnek.

Többre is szert tehetsz, mint amennyid van, hiszen többé válhatsz, mint aki vagy.

"Olyan nagy célt kell kitűznöd, hogy miközben eléred, olyasvalakivé válj,
akivé érdemes válni."



Vállalkozni mindig érdemesebb. mint a lábunkat lógatni. Valahányszor úgy döntünk, hogy kevesebbet végzünk, mint amennyire képesek lennénk, ítélőképességünk e hibája kihat az önbizalmunkra. Ha ez nap, mint nap megismétlődik, hamarosan azon vesszük észre magunkat, hogy nemcsak kevesebbet végzünk a kelleténél, de kevesebbé is válunk a lehetőségeinknél. Ítélő képességünk e hibájának felhalmozódó hatása könnyen végzetessé válhat.

Ha többre vágyunk, először többé kell válnunk!

Hiába rendelkezünk kiegyensúlyozott filozófiával, sziklaszilárd jellemmel és pozitív hozzáállással az élethez, ha nem fogjuk munkára ezeket az értékes erőforrásokat, könnyen azon vehetjük észre magunkat, hogy az előrejutás módja helyett inkább csak a mentségeket keressük.

A végállomást nem tudod egy éjszaka leforgása alatt megváltoztatni, de az irányt, amerre menni akarsz, azt igen.

Személyes filozófiánk alapozza meg a egyéni hozzáállásunkat. Hozzáállásunk határozza meg tevékenységünknek mind mennyiségét, mind színvonalát. E tevékenységgel hozzuk létre a végső és arányos eredményt, s az eredmény teremti meg az elért életstílusunkat.

"Nem a megszerzett javak tesznek minket értékesebbé, hanem a tevékenység folyamán végbement fejlődésünk hoz új értéket az életünkbe. A tevékenység változtatja át az emberek álmait valósággá, és ez a gondolatból tényszerűséggé történő átalakulás gazdagít minket olyan személyes értékkel, amelyre semmilyen más forrásból nem tehetnénk szert."

Ki is Jim ROHN?