Bodo   S C H Ä F E R I D É Z E T E K

Elköteleztem magamat, hogy mindenkinek, akivel kapcsolatba kerülök, segítek azon az úton, amely a pénzügyi szabadsághoz vezet. Mert ugyanúgy ahogyan repülni, búvárkodni vagy programozni meg lehet tanulni, bárki elsajátíthatja azokat a fontos alapelemeket, amelyek segítségével jólétre, sőt gazdagságra tehet szert.

Életünk első percétől kezdve a legtöbbet utánzással tanulunk. Környezetünk sokkal erősebben befolyásol minket, mint ahogyan ezt ma hinni szeretnénk. Semmilyen könyv vagy tanulmány nem befolyásol és alakít minket még megközelítőleg sem olyan erővel, mint a minket körülvevő emberek.

Sok okos ember van, aki soha nem foglalkozott pénzügyekkel. Ennek megfelelően pénzügyi helyzetük, maga a káosz. Ez méltatlan. Ki kell fejlesztenünk magunkban a pénzügyi intelligenciát. A pénz nem lehet életünkben a szűk keresztmetszet! A pénznek pozitív erőként kell hatnia!

A gazdagság legfontosabb alapköve az edző. Ő olyan személyiség, aki jelentősen sikeresebb Önnél, aki a szárnyai alá veszi és támogatja. Bármikor, amikor nagyon gazdag emberekkel beszélgettem, rájöttem, hogy volt edzőjük, és legalább néhány olyan közeli példaképük, akikkel igen közeli ismeretségbe kerültek.

Azok az emberek, akik azt mondják, hogy valamit megpróbálnak, gyakran nem tesznek semmit. Olyan, mintha arra várnának, hogy akadályba ütközzenek, amely megakadályozza őket a cselekvésben. Ha valaki valamit tesz, elvárja a sikert. Ha valaki valamit megpróbál, arra vár, hogy valami közbejöjjön.

Csak egy módszer létezik a bírálat megelőzésére. Légy senki és ne tegyél semmit! Ez az eszköz segít. De ne alakítsuk az életünket azoknak a piszkálódóknak a kedvéért, akik jobban viselik saját boldogtalanságukat, ha másokat is boldogtalanná tehetnek.

Minél pontosabb elképzelésünk van a célunkról, annál kevesebb "fegyelemre" van szükség. A szenvedély helyettesíti a vasfegyelmet.

Szilárdan hiszek abban, hogy mindannyiunknak van egy missziója és, hogy az életünknek van értelme. Nem fontos, hol áll Ön ma. A fontos csak az, melyik irányban halad.

Az énképünk valójában a sajátmagunkra vonatkozó önmegvalósító jóslatunk.

A folyamatos tanulás és növekedés számomra az élethez való hozzáállássá vált. Ha nem növekszünk, meghalunk. A növekedés maga az élet. Folyamatosan tanulni és növekedni azt jelenti, hogy élőnek érezzük magunkat. Azt jelenti, hogy annyira jók vagyunk, amennyire csak lehetünk.

Agyunkban sajnos nem mindig bízhatunk meg. A hibákat és tévedéseket tizenegyszer könnyebben és tizenegyszer hosszabban jegyezzük meg, mint a sikereket. Ezáltal a magunkról alkotott kép túlságosan rossz. Környezetünk és neveltetésünk erősíti ezt a tendenciát. Kisgyermekként tizenkét éves korunkig minden "igen" mellé tizenhétszer kapjuk meg azt, hogy "nem". A médiában szereplő összes hír 80 %-a negatív. Ezért fontos, hogy ez ellen a tendencia ellen dolgozzunk, és legalább az önmagunkról alkotott képet kiigazítsuk.

A szemináriumok a könyvekkel szemben még néhány előnnyel bírnak. Egyidejűleg hallunk, látunk, érzünk és élünk meg mindent. Minél inkább érintettek az érzékeink, annál jobban tanulunk.

Az önbizalom nem a véletlen műve. Soha nem lehet elég önbizalmunk. Az, hogy megtorpanunk, vagy továbblépünk, mindig attól függ, hogy elegendő-e az önbizalmunk a következő lépés megtételéhez.

Önnek olyan környezetre van szüksége, amely Önt újra és újra helyes elhatározásaira emlékezteti. Ön valószínűleg már sejti, hogy ez a kívánatos környezet nem feltétlenül azokból az emberekből áll, akik Önt pillanatnyilag körülveszik.


A győztesek mindig egy személyben főnökök és alkalmazottak. Azért, hogy elkerüljék önmaguk becsapását felírnak minden olyan dolgot, amiben ellenőrizni akarják önmagukat.

A pénz nem véletlenül pottyan az életünkbe. A pénz leginkább az energia különleges formája: Minél több energiát fektetünk az élet valóban fontos dolgaiba, annál több pénz áramlik hozzánk.

Akit mindig csak dicsérnek, érezheti jól magát, de nincs esélye arra, hogy fejlődjön. A konstruktív kritika nem mindig kellemes, de igen hasznos. A győztesek lehetőleg őszinte visszajelzést szeretnének kapni. Önmagukkal szemben is őszinték - még ha ez néha fájdalmas is.

Egyéni vállalkozóként önnek gondolatban két szerepet kell tudni eljátszania: A főnökét és az alkalmazottét. Főnökként ki kell dolgoznia a stratégiát, alkalmazottként pedig, fegyelmezetten meg kell valósítania."

Minél konkrétabbak a céljaink, annál értelmesebbnek tűnik, hogy tartsuk magunkat a tervünkhöz. Minél pontosabb elképzelésünk van a célunkról, annál kevesebb fegyelemre van szükség. A szenvedély helyettesíti a vasfegyelmet.

Mit gondolsz a pénzről? Ha azt hiszed rossz dolog, akkor nincs esélyed arra, hogy jómódban élj.

Bölcs cselekedeteink végigkísérnek bennünket egész életünkön, örömet okoznak és segítenek. Oktalan tetteink szidalmazva és kínozva üldöznek bennünket. A döntés a kezünkben van. A pénz ugyanolyan dolog, mint bármi más, dolgozhat nekünk, és dolgozhat ellenünk is.

Minél gazdagabbak leszünk, annál nagyobb a felelősségünk másokért. a "mi" pénzünk soha nem egyedül a miénk. Nem lehetünk boldogok, ha elzárkózunk ínséges helyzetben lévő embertársaink gondjaitól. Mi mindnyájan az egész részei vagyunk. Sokat köszönhetünk másoknak, és ezt azzal kell megköszönnünk, hogy adunk.

Az adakozás bizonyíték a saját magunkba és az Univerzum energiaáramlataiba vetett bizalomra. Az Ön elvárása a gazdagság. És elvárásaink meghatározzák, mit is kapunk valójában.

Valamikor mindenki belátja, hogy a magas bevétel önmagában nem ad biztonságot. Valamikor mindenki el akarja érni a pénzügyi szempontból legnagyobb biztonságot. Pénzének kamataiból élni. A győztesek azonban tudják, hogy nem egyedül a pénz teszi őket boldoggá, hanem a pénz bölcs kezelése. A pénz ahhoz jön, aki minősíti magát rá.

A kifogások önmagunknak előadott hazugságok. Egyre több felelősséget vállalunk, ahogyan egyre őszintébbek leszünk saját magunkkal. Sokan úgy vélik: "Nincs időm, hogy megtanuljak helyesen befektetni." Tényleg így van? Valóban ez a teljes igazság? Vagy lehetnének ezek az emberek még őszintébbek magukkal? Nem lenne egyenesebb, ha azt mondanák: "Nem vagyok kész arra, hogy több időt fordítsak rá." Egy valódi személyiség nem használja élete körülményeit kifogásként, vagy magyarázkodásként. A kifogások szegénnyé tesznek.

Azok az emberek, akik azt mondják, hogy valamit megpróbálnak, gyakran nem tesznek semmit. Olyan, mintha arra várnának, hogy akadályba ütközzenek, amely megakadályozza őket a cselekvésben. Ha valaki valamit tesz, elvárja a sikert. Ha valaki valamit megpróbál, arra vár, hogy valami közbejöjjön.

A fél-erőfeszítést nem követi fél-siker. Egyáltalán semmilyen siker sem követi.

A fegyelem sok ember személyes kedveltségi skáláján a fogorvos és a hasmenés között található. De szükségünk van rá, hogy mozgásba lendüljünk. Mielőtt a lendület létrejönne, a választás egyszerű: azonnali szórakozás, vagy hosszútávú jutalom.

A győztesek kifejlesztették magukban a készséget, hogy a destruktív kritikát ne érezzék személyesnek. Felismerik, hogy a probléma leginkább a bíráló problémája. Ugyanígy tudják, hogy mindig van egy bizonyos százalék, amelyik gúnyolódik, nevet és elutasít. A világon semmi nem tetszhet mindenkinek.

Csak egy módszer létezik a bírálat megelőzésére: Légy senki és ne tegyél semmit! Ez az eszköz segít. De ne alakítsuk az életünket azoknak a piszkálódónak a kedvéért, akik jobban viselik saját boldogtalanságukat, ha másokat is boldogtalanná tehetnek.

Ha valakit nem fűznek erős érzelmek saját ügyéhez, érzékennyé válik a kritikára és hagyja, hogy a sikertelenség elbátortalanítsa.

Minél több okunk van, amiért el kell érnünk a célunkat, annál erősebbek lesznek a projekttel kapcsolatos érzelmeink. És akkor már nem fontos, mit mondanak mások, mert akkor a cél fontosabb, mint a többiek véleménye.

Az ember annál sikeresebb, minél kevésbé emlékszik a sikertelenségeire. A kevésbé sikeres emberek beszélgetései inkább katasztrófákkal, elszenvedett vereségekkel, és azzal a borzasztó helyzettel foglalkoznak, amelyekben pillanatnyilag vannak. A győztesek ezzel szemben arról beszélnek, mi sikerült nekik az elmúlt időszakban különösen jól.

Mi okozza, hogy néhányan, akik éveken keresztül jól és keményen dolgoztak, sikertelenné válnak, amint megkockáztatják az önállóságot? Miért tudnak másokat gazdaggá tenni de önmagukat nem?
A válasz, hogy ezeknek az embereknek a jelleméből valami hiányzik, ami nem volt látható, ameddig alkalmazottak voltak. Az idők során olyan szokásokat vettek fel, amelyek akkor kezdtek el drámaian hatni, mikor elhatározták, hogy önállósítják magukat. Annyira hozzászoktak ahhoz, hogy ellenőrzik őket, és, hogy céljaikat csak ez alatt a nyomás alatt érik el, hogy fogalmuk sincs arról, hogyan vezessék saját magukat.

Az igazság az, hogy a legtöbb ember nem kockáztatja meg az önállóságba való kilépést, mert ellenőrzésre és nyomásra van szüksége ahhoz, hogy megkeresse a megélhetéshez szükséges összeget. Számukra könnyebb úgy dolgozni, hogy valaki a hátuk mögött áll, és teljesítményre ösztönzi őket.

Végül is a siker és a sikertelenség mindig csak a szokásaink közvetlen eredménye. Ha azt akarjuk, hogy a dolgok a mi javunkra változzanak, régi rossz szokásainkat fel kell váltanunk olyanokkal, amelyek sikeressé tesznek bennünket.

Azok a dolgok, amelyek sikert hoznak általában egyáltalán nem nehezek. Sokkal inkább napi rutinmunkák. Ha Ön gazdag akar lenni, akkor Önnek nem kell szokatlan, nehéz dolgokat jól csinálni, hanem megszokott dolgokat kell szokatlanul jól csinálni.

A szerencse annak a fegyelemnek a kifejlesztése, hogy minél több olyan dolgot megcsináljunk, amit meg kell csinálnunk.

A fegyelem nem elsősorban vasakarat kérdése. Sokkal fontosabbak a céljaink. Annak, akinek nincs célja, nem is kell fegyelmezetten viselkednie. Miért is kellene? Minél konkrétabbak a céljaink, annál inkább értelmesnek tűnik, hogy tartsuk magunkat a tervünkhöz. Minél pontosabb elképzelésünk van a célunkról, annál kevesebb "fegyelemre" van szükség. A szenvedély helyettesíti a vasfegyelmet.

Egyéni vállalkozóként Önnek gondolatban két szerepet kell eljátszania: a főnökét és az alkalmazottét. Főnökként ki kell dolgoznia a stratégiát, alkalmazottként pedig fegyelmezetten meg kell valósítania. Az Önben lakozó főnöknek ki kell irtania mindazokat a nem produktív szokásokat, amelyeket az Önben lakozó alkalmazott évek hosszú során felvett.

Egyetlen út van csak az önbecsapás elkerülésére. Önnek írásos feljegyzéseket kell készítenie bevételt termelő aktivitásairól egy füzetben. Fejben Ön képes a tényeket úgy csavarni, és beállítani, ahogyan ön szeretné. A papír azonban könyörtelen: Ön vagy megtett valamit, vagy nem.

Akit mindig csak dicsérnek, érezheti jól magát, de nincs esélye arra, hogy fejlődjön. A konstruktív kritika nem mindig kellemes, de igenhasznos. A győztesek lehetőleg őszinte visszajelzést szeretnének kapni. Önmagukkal szemben is őszinték - még ha ez néha fájdalmas is.

Aki nem képes önmagára hallgatni, annak majd másokra kell.

Életünket csakis úgy tudjuk kézben tartani és irányítani, ha tudatos döntéssel megváltoztatjuk az értékrendszerünket.

Szilárdan hiszek abban, hogy mindannyiunknak van egy missziója és, hogy életünknek van értelme. Nem fontos, hol áll Ön ma. A fontos csak az, melyik irányban halad.

Ajánlott olvasmány:
Bodo SCHÄFER "Út az anyagi függetlenséghez" (Bagolyvár Kiadó)